HIT, ami INDÍT – harmadik nap beszámoló egy résztvevő szemszögéből

Szóval a harmadik napfelkelte ragyoghatott volna be minket ma reggel, ha nem lett volna esőfelhőkkel csipkézve az ég. Attól a szomorú ténytől eltekintve, hogy kint zuhog az eső, benn a templomban, mi, az „istenképűek” üvöltöttük örömmel, hogy „God is good God, yes He is”.

Ismét egy rendkívül tartalmas napot zárhattunk, igyekszem sorban átadni egy picike töredékét az élményeimnek (félek, hogy túlságosan hosszú lesz még ez a töredék is).

Hajnali nyolc órakor elcsigázott tagokkal vánszorogtam át a szállásról a reggeli helyszínére, majd rövid, de számomra nagyon mély dicsőítés után elvonultunk mindnyájan a személyes elcsendesedésre. Az eső persze nem könnyítette meg a dolgunkat…és őszinte leszek hozzád te,Olvasó, ma nem sikerült épp abban az adott időben elmélyülnöm, de annyi módon közeledett hozzám az Isten, hogy nem éltem meg veszteségként. Ezt követően kezdődött is az előadás, a mai nap témája a „Hit, ami indít” volt. Nyílván nem tudom átadni azt, amit az előadó és főbbképp nem úgy, ahogy azt ő átadta nekünk, de bátorítalak, hogy Youtubeon keress rá az előadásra, megéri!!

Muszáj kiemelnem a mai legkedvencebb gondolatom a sok száz másik ma elhangzott kedvenc gondolatok halmazából: ’A másik emberre tekintve ne azt keresd, amit az ördög elrontott, hanem azt keresd, amit az Isten már helyrehozott’. Amint hazaérek keresni fogom az alkalmat arra, hogy újra megnézhessem az előadást.

A délután során témakörben nagyon színes műhelyeken vehettünk részt, többek között Erdei Virág (Élj úgy, hogy rád kérdezzenek), Dobai Edit (Ki vagyok én?), Mike Edit (Hogyan ismerem fel Isten vezetését), Illyés Zsuzsa (Dicsőítés A-tól Z-ig), Oláh Krisztián (Kegyelmi ajándékok), Dobai Zoltán (Megtérés? Kegyelem? Emberi felelősség?), Bernáth Krisztina (Fontos vagy sürgős? Hogyan oszd be hatékonyabban az időd?), Illyés Tamás (A rettenthetetlen), Mike Pál (EgyÜgyűek Klubbja), Bán Alpár (Bibli?Ja!) és Kocsis Tünde (Három, kettő, egy-háááz!) vezetésével. Én nagyon jól éreztem magam, ismét új embereket ismerhettem meg a csoporttagok személyében. A műhelyek leírását ezen a linken találod: http://husvetitabor.magyarkec.ro/muhelyek/2018-2/

Az estét egy spontán visszaemlékezés fűszerezte meg, ahol képekben követhettük végig, hogy a HEVAT miként fejlődött azzá ami: kezdetektől napjainkig. Majd néhány régebbi munkatársat megkértek, hogy mondják el számukra mit is jelent ez a tábor. Megható volt, egészen kívülállóként is nagyon átéreztem milyen sokat jelent a tábor az embereknek.

Valahányszor végig gondolom a ma történteket nem találok szavakat, és nem azért mert tökéletes lett volna. Nem alkottak a szervezők egy földi mennyországot, nem erről van szó, csak egyszerűen olyan szeretet vesz körül, s olyan szeretet-emberek vesznek körül, hogy valami hihetetlen. A mai borús időt is beragyogta az emberek mosolya, és ez nem kötelező… árad belőlük. Csodálatosak J

Köszönöm HEVAT!

Sz.G.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Írd be a kódot, hogy megtudjuk, hogy nem vagy-e robot *