Munkatársi csapatösszerázó

Halihó táborozók,

Már két hete volt a regisztráció! Idén sem voltatok restek, új rekord született: már lehet tudjátok, hogy 1 perc 20 másodperc alatt teltek be a helyek. Nem semmi!

Ez a bejegyzés viszont másról fog szólni! Szeretnénk, ha tudnátok, hogy mi már nagyon várunk titeket, gőzerővel készülünk, hiszen lassan a célegyenesben vagyunk.

Az elmúlt hétvégén a jól összeráztuk a munkatársi csapatot, és nem csak azért, mert lesen a Peniel táborhoz elég döcögős az út, hanem mert egy gazdagon megáldott hétvégét tölthettünk együtt játszva, nevetve és egymást szeretve.

Pénteken több turnusban érkeztünk, este még lazítottunk, kajáltunk és közös áhitatot tartottunk és már ekkor kiderült, hogy a hétvége sztárja a kicsi Abigél lesz. 😀

A szombat aztán igazán tartalmas volt. Szülinapozással kezdtünk (még most is érzem az oreos cheescake ízét!), majd miután a testünk és a lelkünk egyaránt táplálékhoz jutott elkezdtünk játszani, de nem ám csak a szórakozáson volt itt a lényeg, kedves játékmesterünk figyelt arra, hogy fejlessze a kommunikációnkat és a csoportkohéziót.

Gumimaci csapatokra oszlottunk, s rögtön az első feladatunk egy egyenes torony építése volt, amihez nem használhattunk mást csupán papírt, egy gémkapcsot és celluxot, akarom mondani szkoccsot. 😀 Az győz, akié a legstrapabíróbb és legmagasabb a torony. A fizika törvényeit latba vetve épültek meg a remekművek: volt ott hosszú, de fekvő torony, egyesek a pisai ferde torony rekonstruálására törekedtek, mások újra értelmezték a torony fogalmát, feltéve azt a kérdést, hogy ,,Miért ne lehetne az alap felül?”, így alkotva meg a világ első függő tornyát, egy torony azonban pöpecül ellen állt árvíznek, szélviharnak, földrengésnek, de nem a nejlonzacskó támadásnak. A játék tanulsága: az a alap a legfontosabb, azon múlik a torony sikere.

Második játékunkban építészmérnököket megszégyenítő módon terveztünk hidakat. Maradt a négy csapat, de ketten-ketten, mégis külön, kellett szívószálból, gémkapocsból, ragasztóspapírból hidat építenünk. Há’ de hogy?? A négy csapat épített két hidat, minden csapat egy felet, ami pontosan illeszkedik a párja által építetthez, mindezt úgy, hogy nem láthatták egymás munkáját a saját szemükkel, s csak egy-egy ember beszélhette meg a részleteket. A hidak megépültek: egy ultraszupermenő felvonós alagúthíd, természetesen a függő torony kivitelezőitől és egy egyszerű palló. Hogy mire is volt jó ez a játék? Átbeszélésekor belső problémákat beszéltünk meg, amivel úgy hiszem még inkább erősödtünk a testvérségben.

A nap másik fő programja a Megbeszélő. Miről is szólt ez? Ez szigorúan titkos információ, az FBI sem szedi ki belőlünk. Annyit viszont megsúgunk, hogy Rólatok és valamiről Nektek. 😉 Sokak szombat este már haza kellett utazzanak, azért a vasárnapi program újfent csak lazítás volt és a táborhely csöndességének kiélvezése.

Ennyi lett volna hát a röpke beszámoló arról, mi hogyan készülünk a táborra, annak érdekében, hogy ezt az áldott szolgálatot végezhessük.

Te, kedves táborozó, aki már tudod, hogy biztosan résztvevő vagy: Hogyan készülsz a Hevatra? Imádkozol-e áldásokért? Készíted-e a szívedet arra, hogy az Atya közel jöjjön hozzád és körülöleljen szeretetével? Vágysz-e arra, hogy a testvéred melletted szintén Jézusé legyen? Felkészültél-e az új barátságokra, a régiek megerősítésére?

Biztosak vagyunk abban, hogy senki sem a véletlen miatt lesz ott a táborban! 😉

Ne felejtsetek el mosolyogni! Hevaton találkozunk!

Addig is szeretettel üdvözöl,

a Hevat stáb. 🙂


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Írd be a kódot, hogy megtudjuk, hogy nem vagy-e robot *