Első hallásra egy primitív törzs vallásos gyakorlata jut eszünkbe. Vajon tényleg ennyire távoli dolog a bálványimádás napjainkban?!
Vajon Isten tényleg komolyan gondolta az 1-2 parancsolatot?! Miért zavarja Istent, ha mi másba vetjük bizalmunkat? Hol kezdődik az Isten és a bálvány felcserélése? Isten az illúzió, avagy a bálványok?
Származhat-e valamilyen kárunk abból, ha nem Isten a legfőbb, a leglelkesítőbb az életünkben?
Hívlak egy interaktív beszélgetésre, ahol reményeink szerint a bálványok összetörnek és az egyedüli Igaz Isten iránti imádatunk fokozódik!