Üdvözlettel, a HEVAT munkatársi csapata
Nehéz önjellemzésbe kezdeni, mert az életem több területén is határhelyzetben vagyok. Amikor ezt írom, még Temesvár Belvárosi beosztott lelkész és még Szabó Gabriellaként teszem, de mindez a következő hónapokban megváltozik. Sejtelmes ugye? De röviden: a szüleim kisebbik gyermeke, a nővérem húga, a vőlegényem menyasszonya, a barátaim barátja, a gyülekezetem lelkésze, a segítséget kérők lelkigondozója, mindezeket átívelve pedig Isten gyermeke vagyok.
Nemrég volt a születésnapom, és így visszatekintve azt láttam, hogy az életem jelentős részében azon örlődtem, hogy mit gondolnak rólam mások: ebből felnőni nem egyszerű feladat. Főleg, ha közben állandó törekvésem, Isten hívására válaszolva, gyermek maradni. Életcélom a hitem és bizalmam rendjén gyermeknek maradni, a gondolkodásom és érzelmeim szintjén pedig felnőtté válni.
Nem tölteném senki fejét biográfiai adatokkal, egyetlen érdekességet osztanék meg: majdnem a középiskola végéig arra vágytam, hogy fodrász lehessek. Ez volt az egyik álmom. Aztán lassan kibomlott előttem, hogy Isten mit álmodott rólam: így kicsit több, mint 3 éve lelkész vagyok. Ebben az időszakban rengeteg módon és sokféle emberen keresztül nevelt, bátorított, alázott meg és emelt fel Isten. És bár vívódtam a helyzetekkel és Istennel is, nem kérném, hogy másképp tegyen, sőt, azt remélem folytatja…