Kedves olvasó,

            Vasárnapi zárónapunkat reggel imacsoportokban vittük Isten elé. Úgy az istentisztelet, mint a délutáni koncert szolgálóiért és a befogadó szívekért is.

            Délelőttre Szontágh Szabolcs a Zsinati Ifjúsági Iroda vezető lelkésze érkezett Budapestről, aki A megvalósult tervről hirdette Isten igéjét. Jó volt a generációk egységét tapasztalni és megélni a nap folyamán. Egy szívvel és egy lélekkel énekelhettünk Isten dicsőségére, s a Szó egyaránt szólt időshöz és fiatalhoz is. Istentisztelet után pedig együtt ülhettünk le az asztalhoz is.

A megvalósult terv – „A régiek elmúltak, íme, újjá lett minden”

 2Kor. 5, 1-10a

-az Istennel való kapcsolatunk olyan, mint egy bumeráng

– az életünk is ilyen, Az Úrtól jövünk és Hozzá is érünk vissza

-hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy minden maradandó ami körülöttünk van

-utólag tud az ember okoskodni és azt mondani, hogy legközelebb jobban csinálom, de tapasztalat szerint ez nem nagyon sikerül

-az az élet amit komfortosan kialakítunk az meg fog szűnni, ezt írja le a felolvasott ige

-minden arra figyelmeztet, hogy ez az élet véges

-mindaddig amíg saját magamban bízok, tévedek, ezért ragaszkodunk egy felsőbb hatalomhoz

-nem hisszük el, hogy porsátorunk elmúlik, nincs ez belénk kódolva

-úgy tekintsünk minden egyes napra, hogy az Istentől jött ajándék

-sátor helyett mennyei ház van előkészítve, a sátor az múlandó, a mennyei ház maradandó

-Jézus azt mondja: „Elmegyek és helyet készítek nektek.”, ez az amit mi nem tudnánk megtenni

-Nélküle mi nem jutunk el oda ahova hív minket az Atya

-Jézus igazít, igazgat helyre minket

-amikor elindulunk egy úton és energiát fektetünk belé , azt nagyon nehezen merünk feladni

-a megtérés az a pont, amikor megállunk és lehetőségünk van megfordulni és Jézus célba vezet minket

-Pál azt mondja, hogy van az életem, de milyen jó lenne átlibbenni, de ez nem ilyen egyszerű, nem így működik

-nem szeretjük feltárni magunkat, Pál apostol is fél attól, hogy nyilvánvalóvá lesz minden benne

-az Isten vágyik a társaságunkra és az őszinteségünkre

-amikor behívjuk Isten a sátrunkba megváltozunk

-Hol van a mi otthonunk?

-egy ember átlagosan 5-ször változtatunk helyszínt ahol élünk mire megtaláljuk azt ahol letelepszünk

-a vándorlásunk során, mi vagyunk azok akik elvándorolunk az Úrtól

-nem erre az életre kell berendezkedjünk

-A Terv megvalósult, van hova mennünk és nem kell megijedjünk ha magunkra nézünk

-a Szentírás az ami a kerítésünk és megvéd minket

-a Szentírás nem meggátol, hanem megóv minket

-ne az érzéseinkre hagyatkozzunk amikor az Istennel való kapcsolatunkra nézünk, vagy az életünkre

             Ebéd után a hivatalos záróprogramunk keretében a Belong együttes koncertjére gyűltünk össze. Könnyed, kellemes hangzású dalaikat öröm volt hallgatni és együtt énekelni.

             Lelkileg feltöltődve térhettünk ezután haza. Megismerkedhettünk A Tervvel, hogy hol is kaptunk mi helyet ebben a tervben. Találkozhattunk, beszélgethettünk személyesen és kiscsoportokban, egymással és Istennel. Kikapcsolódhattunk, jól érezhettük magunk, és emellett elmélyülhettünk és gondolkodhattunk az Ige felett, feltehettük kérdéseinket. Hangosan, teli torokból dicsőíthettünk és csendben, némán vihettük az Úr elé életünk.

             A tábor himnuszának egyik gondolatával szeretném befejezni a 2017-es tábor utolsó napjának blogját:

       „Aki a Királyé, az nem lehet a világé

       Aki a Krisztusé, azé az élet.”

                                                                                                                           Hevat stáb