Péntek, április 17
Szabó Erzsébet jóvoltából a napot ismét mozgalmasan kezdhettük. Az Élő Kövekben ma sem csalódtunk, ugyanis az énekekkel ráhangoltak az egyéni csendességre.
Ma Mike Sámuel összefoglalta az eddig hallottakat és rátért a következő kérdésre: Akarsz-e meggyógyulni? Kelj fel, vedd az önsajnálat, a szégyen, a reménytelenség, a kifogások, a félelem nyoszolyáját, úgy, hogy többé soha ne feküdj vissza rá, és járj ( János 5: 1-18). Az előadás csúcspontja az volt, amikor az igehirdető vezetésével énekkel imádtuk és dicsértük az Urat. Ezt követően ismét kiscsoportokban beszéltük át a hallottakat.
Ebéd után újra kreatívkodtunk: volt zsugorka, képeslapkészítés, láthatatlan színház, kórus, dixit stb. Majd mindezek után gyakorlati módon élhettük meg keresztyén hitünket. Néhány háznál segítettünk ablakot pucolni, szőnyeget porolni, udvart takarítani, füvet nyírni, valamint néhány résztvevőnek lehetősége nyílt arra, hogy idős emberekkel beszélgessenek. Mindemellett a faluban is felszedtük a szemetet.
Már ezen az estén érezhettük a ránk váró áldásokat. Az Élő kövekkel oltári nagy dicsőítést csaptunk. Jeroen beszámolt arról, hogy, hogyan kezdték annakidején a tábort. Azok bizonyságtételét is meghallgathattuk, akik abban a bizonyos első táborban adták át életüket Istennek. Annó egy maroknyi fiatal hitre jutott, s mára már egy 180 fős tábor dicsőítette együtt az Istent.