Szombat, április 18
A délelőtti program ugyanúgy zajlott, mint az előző napokon: torna, egyéni csendesség, előadás, kiscsoport, ebéd.
A mai előadás kérdése: Szeretsz-e engem? (János 21: 15-18) Jeroen fejtette ki ezt a témát, és elmondta, hogy Isten tökéletes szeretettel (agape) szeret minket, azonban mi csak emberi szeretettel (filea) tudjuk szeretni Őt. Ez viszont nem baj, mert Jézus az, aki tökéletessé teszi a mi tökéletlenségünket.
A mai napot különösen szerették a táborozók egyrészt, mert több volt a szabadidő, másrészt pedig, mert az este meglepő fordulatokat vett. De mielőtt ezt kifejtenénk, beszéljünk egy kicsit a délutáni programokról. A kreatívkodás címszó alatt a következő tevékenységek folytak: az előző napi barkács befejezése, láthatatlan színház, ládamászás, kiszabadulós játék, fiú beszélgetés Jeroennal, és lány beszélgetés Gerrianneval.
Minden évben szombat este egy meghitt alkalommal hangolódunk rá az Úr napjára, a vasárnapra. Idén ezt az alkalmat Jeroen és felesége tervezte meg és vezette le. Egész este ment az “easy going worship”. A táborozók kaptak egy-egy követ, s Gerrianne bizonyságtétele után, ráírhatták azokat a dolgokat, amelyek elválasztják őket Jézustól. Majd lehetőségük nyílt arra, hogy a gyülekezeti házban együtt imádkozzanak a munkatársakkal, majd kövüket letegyék a kereszt alá. Munkatársként csak ámultunk és bámultunk, hogy mennyi emberben munkálkodott a Szentlélek. Az este további részében dicsőíteni szerettünk volna, de áldjuk az Urat, amiért nem lehetett, mivel az emberek jöttek, jöttek és jöttek, hogy bizonyságot tegyenek. Többször is lezártuk volna a programot, de még mindig akadt valaki, aki el akarta mondani, hogy Isten milyen hatalmas dolgot végzett el az ő életében. 11 órakor muszáj volt elbúcsúzzunk, de akire nem került sor, az másnap délelőtt a gyülekezett előtt tehetett bizonyságot.
Egész héten szeles volt az idő, de mondhatjuk, hogy ez a Szentlélek szele volt. Nem tudjuk eléggé dicsérni az Urat, amiért újra megmutatta az Ő hatalmát. Bár szeretnénk, mégsem tudjuk szavakba önteni azt, amit az idei Hevaton tapasztaltunk. Kijelenthetjük, hogy az imádságnak hatalmas ereje van, és azt is, hogy Isten áldásokkal halmozza el az övéit.
Soli deo gloria! Az Úré a dicsőség!