A tábor egy résztvevő szemszögéből

A múlt nap megkértek, hogy  írjak egy beszámolót arról, hogy hogyan telt el ez a tábor és miket kaptam ettől a héttől.

Igazából nem tudom, hogyan is kezdjem. Az egész azzal kezdődött, hogy a barátnőm hallott erről a táborról, így javasolta, hogy regisztráljunk, hisz biztosan jó lesz. Regisztráltunk is még aznap az egyik osztálytársammal. Szerencsénk volt-vagyis mondhatjuk úgy is, mivel már másik nap nem volt hely.

Egyre jobban vártuk a szerdát, hogy elkezdődjön a tábor…el is jött.

   Szerda reggel teljesen felpakolva elindultunk Kécre. Kissé el is voltunk szomorodva, mert rossz idő volt.

Mikor megérkeztünk a templom körül már sürgés-forgás volt és a templom is teljes „pompában” díszelgett. Beregisztráltunk és leültünk a templomban. Igazából még kissé meg voltunk szeppenve, mert első alkalommal jöttünk és nem tudtuk, hogy mire is számítsunk. (….)

Most már biztos vagyok benne, hogy nem volt ez az egész véletlen az, hogy még pont belefértünk a regisztrációba, hogy ebben az évben mentünk el, hogy ez volt a téma. Amellett, hogy rengeteg új-és „régi” embert ismertem meg, hogy ennyi új barátot szereztem valami felemelő és egyben csodálatos érzés volt ott lenni annyi Istent  szerető, tisztelő, dicsőítő ember között.Amikor együtt énekeltünk, együtt imádkoztunk, együtt szórakoztunk  130 emberrel…és nem hiába voltunk annyian…mindenkinek egy cél volt a szeme előtt : Istenhez közelebb kerülni, ŐT megismerni és elfogadni.

    Azt hiszem, számomra a szombati nap volt az amiről én is elmondhatom, hogy életem egyik legszebb napja volt. A templomban (gyertyafénynél ) bizonyságtételeket hallhattunk, aztán mikor kint besötétedett és az udvar csak a meggyújtott gyertyák fényében úszott. A templomból egymás kezét megfogva  vonultunk a felállított kereszthez, amely előtt a papírokra felírt bűneinket égettük el.

(Ahogyan mesélem ráz a hideg).

 Valami hihetetlenül fantasztikus érzés töltött el.

 Érezni lehetett az Úr jelenlétét.

     Számomra ez volt az a  „híres” „furcsa érzés”. Akkor éreztem teljesen, hogy ott van mellettem, és számíthatok rá… sikerülhet tényleg ott letennem, elégetnem a bűneimet és teljesen rábíznom magam.

Hihetetlen erőt és nyugalmat adott az amikor a tiszteletes úr azt mondta, hogy : „Te fontos vagy NEKI !” „Veled terve van az Úrnak” és „Téged is szeret”.

A vasárnap a búcsú és az „újrakezdés” napja volt. Újra visszatérni a megszokott hétköznapokba és ott bebizonyítani, hogy tényleg komolyan vettük és gondoltuk az ott elmondottakat.

     Azóta  a hét óta azt hiszem megváltoztam. Naponta olvasom a Bibliát és egyre jobban hiszek. Elmondhatom magamról, hogy  egy fantasztikus, jobban mondva áldott hétnek voltam a részese.

Még egyszer szeretném megragadni az alkalmat és megköszönni az egész szervezőcsapatnak, a tiszteletes úrnak, a szakácsnőknek, előadóknak de legfőképpen ISTENNEK, hogy összejött ez a tábor és azt, hogy én is részt vehettem benne.

“Mi mindent meg nem cselekszik Isten azoknak az életében, akik maradéktalanul bíznak benne.” 🙂

A beszámolót hálásan köszönjük egy igen kedves leánynak, Gáspár Orsolyának!!

Az Úr áldja életed és az olvasók életét is!!

A munkatársi csapat:)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Írd be a kódot, hogy megtudjuk, hogy nem vagy-e robot *