Kedves olvasók,
A második tábori napról szeretnék egy kis beszámolót írni. A tegnapi nap Jim Brown tartott nekünk előadást Keresztutak témában. Ábrahám és Lót életútját és döntéseit állította szembe egymással. Ábrahám aki élete legnagyobb döntését jól hozta meg és Istent helyezte előtérbe az életében. Amikor keresztúthoz ért az életében oltárt épített. Nem akármilyen oltárok ezek, itt harcolta meg a döntéseit. Lót aki ugyanabban a döntéshelyzetben rossz döntést hoz. Ott volt a Ábrahám döntéseinél, de csupán cak néző volt. Önmagát választja Isten helyett. Leveri a sátrát Sodoma közelében, majd beköltözik oda, aztán már vezető pozícióba kerül, végül mélységbe kerül az élete és egy barlangban találjuk.
Több kérdés is feltevődött az előadás folyamán. Hol verted le a sátradat? Meghoztad-e a döntést? Oltárépítő vagy-e? Keresem-e Isten akaratát vagy a saját vágyaimat valósítom-e meg? Kivel azonosítom magam, Ábrahámmal vagy Lóttal? Eggy bizonyságtételt is hallhattunk David Holden testvérünktől, aki elmondta, hogyan döntött és hogyan járta meg ezt az utat.
A tegnap nap folyamán Isten megáldott jó idővel, ezért semmi sem akadályozta a megszervezett kirándulást. A kirándulásról két részvevő élménybeszámolóját szeretném leírni nektek.
Schneider Hanna, 19, Marosvásárhely
Reggelit, dicsőítést, előadást majd ebédet követően kezdődött a csoportok felosztása. 10. csoport tagjaként bő órát várva kerültünk mi is sorra. Őszintén aggódtam, hogy lesznek-e nehéz feladatok, de szerencsére az aggodalmam gyorsan szerte foszlott.
Feladatok sora várt ránk, mely olykor megnevetetett, olykor elgondolkoztatott, vagy éppen megizzasztott.
A csapatunk lassan összekovácsolódott, egységként működtünk. Jó volt látni, ahogyan a célért küzdöttünk. Számomra a legmókásabb a traktor által vontatott remorkában való utazás volt, mely ideje alatt esélyünk nyílt “csapattá préselődni”, vicces és emlékezetes játék volt.
Erdőt másztunk, bércre hágtunk, elestünk, felkeltünk, nevettünk, kínlódtunk, de személyesen és a csapat nevében is elmondhatom, hogy nem a győzelem volt a fő mozgató rugó, hanem az hogy EGYÜTT megoldjuk. Csapatjátékká váltak, melyek egyesítettek bennünket.
Finom vacsorával vártak minket, melyet az erdő szélén ettünk meg, majd haza bandukolással zártunk.
Egy élmény volt. 😀
Bai Heléna, 18, Szatmárnémeti
Második nap a Hevaton. Először vagyok itt, de már most remélem, hogy nem utoljára. A reggeli előadás után, szerintem sokunknak szüksége volt egy kiadós sétára, hogy átgondolja mi a válasza a hét két fő kérdésére: “Ki vagyok én?” és “Merre tart az életem?”.Miután csoportokra ozlottunk elindultunk teljesíteni a feladatokat, amit a falu különböző pontjain találtunk. Minden állomáson egy-egy igeverssel üdvözöltek minket, és bátorítottak a feladat teljesítésére. Számomra a legjobb élmény egyértelműen az a feladat volt, amikor két fa közé kifeszített kötelen kellett egyik pontból a másikba eljutni. Miután végigmentünk a “checkpointokon” egy festőien szép rétre érkeztünk, ahol Ábrahám példáját követve megépítettük a táborozók oltárát. Mindenki egy lapra írva letehette Isten elé azt, ami elszakítja Tőle, valamit amiből változni szeretne. Így nap végén elmondhatom, hogy végig érezhettük az Úr jelenlétét…és hogy kik is voltunk mi a mai nap folyamán? Fiatalok, akik szomjaztak az igére majd később a kalandra…végül pedig harcosok akik kiállták a próbát. 🙂
Azt hiszem nagyon szépen tükrözi ez a két beszámoló, milyen jó délutánunk is volt. Áldásokkal és kalandokkal teli.
Hevat munkatársi csapat