Kedves Naplóm!
2019 április 27, szombat…a tábor utolsó teljes napja…követni sem bírom, milyen hamarjában eltelt…
Jómagam is Péter vagyok?! – fogalmazódott meg bennem a reggeli áhitaton – épp olyan tagadó, kishitű, azonban Jézus figyelmeztető tekintete kísér. Eközben a táborlakók gyülekeztek, hogy belevessék magukat az új nap reményeibe. Testi energiáinkat felszabadítva ugráltunk és táncoltunk a reggeli tornán, mert szabadok vagyunk és velünk tapsolt, táncolt a menny is. Egyéni elcsendesedésemben tovább vizsgáltam a hiányt, amellyel teljes lenne az életem a gazdag ifjú személyén keresztül. Fogyatkozása gazdagságában volt… és az enyém? Mi az, amiről én nem tudok lemondani? Közös istenmagasztalás után Eszter, az Atya szócsöve, kibontotta számunkra az üzenetet: a gazdag ifjú bár minden törvényt betartott – abban az időben ez 613 darabot jelentett – mégis egy híján volt attól, hogy elnyerje az örök életet. Megértettem azt is, hogy három összefonódó ajándékkal bírok -kapcsolatok, lehetőségek, feladatok – ezek együttes használatával élhetek egészségesen lelkileg. De én nem tudok mindig mindegyikre ugyanúgy odafigyelni. Ezen gondolkodva mentem kiscsoportra. El nem tudom mondani, mennyire hálás vagyok a csoporttársaim nyitottságáért és megértéséért!
A délután folyamán megannyi alternatív programlehetőség nyílt meg nekünk…dőltek a ládákból megmászott tornyok, s a gigantikus méretű jenga darabok…kíváncsi nyomozók indultak az eltűnt lány ügyét felderíteni, s leleményes csapatok keresték az elrejtett kincset…mások a Betesda tavánál fekvő beteg meggyógyításának történetét élhették át….megint mások felírt számaikat rejtve háborút vívtak az ellenkező csapattal…ismét mások pedig társasjátékoztak. Én több mindent is kipróbáltam.
Elérkezett az a pont, mely a programban mindig Valami jó J néven szerepel. Mindig nagyon kíváncsi vagyok, hogy az adott évben mit találnak ki. Sokan biztos arra számítottak, hogy ismét megríkatják őket a hallottakkal s látottakkal, azonban ezen az estén nem az érzelmek kerültek előtérbe, hanem csöndünkkel saját lelkünk vizsgálhattuk…hogyan állok most Istennel?…az életemmel?…minek a híján vagyok? – kavarogtak bennem, s közben mély békesség töltötte be szívem. A hála is előtérbe került, Jézus, áldozatodra gondolok… Videóbizonyság révén újra tudatosult bennem, lelkem mélyén legbelül Isten alakú az űr… Az este egyik legbensőségesebb részeként a heti előadások alatt berendezett szobában –ahol szék, asztal, teával teli kanna, szőnyeg állt már – imádkozhattunk egymásért. Őszinte hála és öröm tölt el azok irányába,a akiket meghallgathattam s együtt beszélgethettünk az Atyánkkal. Mindezeket a találkozásokat dicsőítéssel köszöntük meg, melyet nehéz volt abba hagyni, csordultig voltunk hálával.
Az előadásban elhangzott, hogy az életünkben lomtalanítás helyett teljes takarításra van szükség, ezen az estén belekezdtünk a kacatok kidobálásába…
Vajon milyen áldásokban részesít még minket az Atya a holnap folyamán?